Szöveges mező

Naptár
Szöveges mező
Ide szövegelj...

Álláskeresés

2010. augusztus 4.

Aki a BME-re járt, tudja, hogy jó pár éve, a felvételi örömének mámorában tele reményekkel, tervekkel, elképzelésekkel indultunk neki az egyetemi éveknek.

Mindannyian jó jeles és kitűnő eredménnyel, egy-két nyelvvizsgával kezdtük el a tanévet. Aztán jött az első meglepetés, amikor rájöttünk, hogy nem kis feladat áll előttünk. Kemény, küzdelmes, de szép évek következtek.

Sohasem felejtjük el a felmérőtáborokat; Sopron, Bélapátfalva, Erdély, Győr, sorolhatnám tovább is, a külföldi tanulmányutakat; Franciaország - Párizs, Burgundia, Németország, Olaszország - Velencei Biennálé, Svájc, Anglia, stb.,  az olaszországi, franciaországi, szlovákiai síutakat, az alkotótáborokat, az alkotóhetek izgalmait, örömeit.

Az Erasmus ösztöndíjjal külföldön töltött időszakok sokat segítettek abban, hogy bárhol megálljuk helyünket a világban.

Az emlékezetes vizsgák.; matematika, ábris, szilárdságtan, vasbeton, épszerk, építési jog (csak a nehezebbeket említem), amelyeket soha sem felejtünk..

Nagy tudású, neves tanárainktól tanulhattunk, akik szinte kollégának tekintettek bennünket, segítették terveinket, tanulmányinkat. Mellettük sokat segítettek a doktorandusz hallgatók, akikhez mindig bizalommal fordulhattunk a legnagyobb problémánkkal is. Persze azért voltak kivételek is. Volt, amikor úgy éreztük, nem is akarják, hogy építészek legyünk. Akkor úgy éreztük, pedig ők már látták, hogy mi vár ránk és erre készítettek fel bennünket. Ők már tudták, hogy nagyon kell dolgoznunk és az építészet iránt elkötelezettnek, kitartónak kell lennünk, ha a pályán akarunk maradni. Minden elszántsággal, odaadással rendelkeznünk kell a szakma iránt, és soha nem szabad feladni!

Szerző: nora_kovasznai | 2010. augusztus 4.
Oldalmenü
Diavetítő
Szavazás
Weboldal
Elmegy
Rossz